E szavak városok,
melyeket aszfaltcsík
össze nem köt,

A zene legyen erdő,
miben hangommal
fa vagyok,
lombját rázó hajszál.

Odvam tiszta,
Ég a törzsem
nesztelen levelem
Csillaghullás.

Vágjunk át
városok között e tájon,
Érkezzünk erre a tisztásra.
Rajta Isten álljon - szájában fűszál,
odaint csendben - Ő most pásztor.
-Emlékezetem árva öbleiben csobog
az égtelen elmúlás,-mondja
-a méretlen idő.

Mi nézzük szépségét,
s révedünk magunkon,

a vad nyájon.